Olcsó laptop munkára? – Az első tákolómaraton

Ebben az eposzi hosszúságú cikkben igazi küzdelemről lesz szó. Aprópénzből vásárolt laptop igazi munkagéppé tákolva? Többé-kevésbé még be is jött a dolog.

Célkitűzés és típusválasztás (2017. július)

Vért izzadok a bevezető megírásával. Negyven fok árnyékban, a macskák zavarásszák egymást, a tyúkok a távolban bömbölnek, a csuklóm meg majd leég a félkész tesztalany izmos hőtermelésétől. Legyek is vannak dögivel, a kávémat meg nem találom, annyi gép van már az asztalon. Az előző munkahelyemen közoktatásos rendszergazda voltam, de a mostani állapot ahhoz képest kellemes. A tyúkok tojást termelnek, a macskák viccesek, a legyek meg úgyis megdöglenek a laptopból kiáradó meleg levegőtől. Ráadásul ma még senkinek sem gyűrte be a papírját a nyomtató és senki sem kérdezte meg az elfelejtett jelszavát.

Munka viszont van dögivel: szöveget kell írni, információkat gyűjteni, hardverek és szoftverek tesztjeit összegezni, médiatartalmakat megtekinteni és feldolgozni. Speciális szoftveres elvárás nincs, böngésző, irodai programcsomag, médialejátszó. Most éppen az udvaron ülök, de gyakran utazni kell, vagy két ügyintézés közötti holtidőt felhasználni a munkára. Windows nem kell, mert csak a kompromisszum és idegeskedés van belőle egy ideje, úgyis Xubuntut használok már két éve a fő asztali gépen. Keveset eszik, letisztult, stabil, fejlődik és minden elérhető rá. Ezekhez a tevékenységekhez, elvárásokhoz kellett egy laptop minimális költségvetésből.

Összefoglalva az ideális munkás laptop kapcsán ezek voltak az elvásáraim:

• 10 böngészőlap és irodai programok egyidejű kezelése

• 720p-s online videók problémamentes lejátszása (haha, nope — 2018. februári szerk.)

• teljes Xubuntu támogatás, tehát Intel chipset és semmi egzotikus kiegészítő

• integrált gpu vagy valami kis teljesítményű, mert olcsóbb, javíthatóbb és megbízhatóbb

• 90 és 120 perc közötti munkavégzést biztosító akkumulátor

• kényelmes billentyűzet a gépeléshez

• 15”-os kijelző

• masszív kialakítás a buszozás, autózás, hurcibálás, asztalcsapkodás miatt

Ezeket az elvárásokat egy jó helyről származó, használt üzleti gép gond nélkül teljesítené, egy belépőkategóriás pedig a hiányosságokat legalább kétéves garanciával kompenzálná. A keret viszont sokkal szűkösebb a kelleténél és egyébként is szeretek veszélyesen élni, ráadásul rengeteg 2006 – 2008 között készült laptophoz való alkatrész hever itthon. A tíz év körüli laptopok sok veszélyt rejtenek magukban, de éles szemmel lehet olyan típusokat találni, amelyek gyári kiszerelésük miatt olcsón beszerezhetőek, de remekül bővíthetőek. Meg kell jegyeznem, hogy minden ilyen jellegű projektbe úgy kell befektetni, hogy az összeg „feláldozható mértékű” legyen. A legtöbb komponens már bőven a tervezett felhasználási idején túl jár és a vadászat, illetve szerelgetés is rengeteg időt visz el.

Így alakult a teszt főszereplőjének a sorsa is, amely egy HP 530 típusú laptop. Hosszas mérlegelést és kutatást követően egy bájos hölgyismerőstől jó áron sikerült megvásárolni a gépet, amely korábban már volt a kezemben szervizelés céljából. Nem volt zsákbamacska, tisztában voltam bizonyos konstrukciós problémákkal, de kiindulási alapnak még így is remek. Rövid részletezés:

• 15” körüli fényes kijelző 1280×800-as felbontással

• masszív kialakítás

• megszokható billentyűzet

• Intel chipset, integrált gpu (minden passzol a Linux alá)

• gyárilag 1 GB RAM egy slotban, bővíthető 4 GB-ig

• gyári Intel Celeron 1,73 GHz 533-as FSB-vel, de támogatja a kétmagosakat is 667-es FSB-vel

• döglödő 120-as SATA2 merevlemez

• döglött akksi

• döglődő töltő

• siralmas kialakítású, de kompromisszumos használat mellett elviselhető hűtő

• 10 éves használat során szerzett karcok és valamennyi maszat, de sehol egy törés vagy repedés

A vásárlás után jött egy körülbelül másfél órás teszt, amely során megbizonyosodtam arról, hogy minden rendben. Semmi komolyra nem kell gondolni, csupán kapott egy live Linux lemezt, aztán arról neteztem egy kicsit és csináltam vele egy memóriatesztet is. Ezzel kellőképpen felforraltam, de nem volt probléma. Később jött egy Hirens Boot CD, amivel azért a biztonság kedvéért futtattam egy HD Sentinelt. A merevlemez valóban haldoklott, de azt már a vétel előtt is tudtam. Eddig tehát minden rendben volt.

Első lépések, alkatrészbeszerzés, rendszerválasztás (2017. július)

A beszerzést követő néhány nap a kellő alkatrészek felhajtásáról és a takarításról szólt. Eredetileg abban a hitben voltam, hogy a HP 530 nehezen szétszedhető típus, azonban ezt hamarosan sikerült cáfolni. A csavarok eltávolítását és a billentyűzet feletti műanyagpanel lebontását követően kiderült, hogy pillanatok alatt leszedhető a gépről a kijelzőt tartalmazó felső rész, majd egyszerűen szétkapható a laptop alsó fele is. Ezzel szerencsére kompenzálták a tényt, hogy a számítógép alján található ablakból nem érhető el a hűtő és a processzor.

A gép alapállapotában nem felelt meg az elvárásaimnak, ezért megkapta a netbookon 2 gigabájtos memóriamodulját, vásároltam hozzá egy olcsó, pár bad sectorral rendelkező SATA2-es 500 gigabájtos Toshiba merevlemezt, illetve beszereltem az egy korábbi akvizícióból származó Intel T7200-as processzoromat. Rendeltem 3200 mAh kapacitású utángyártott akkumulátort is, amely Kínából négy hét alatt ért ide és 9000 forintba került. Raktárról 12 és 16 ezer forint körül lehetett volna beszerezni a hasonlóan utángyártott típusokat, amelyek 2200 és 4400 mAh közötti kapacitással rendelkeztek.

Ez a T7200-as processzor korábban egy Albacomp címkés Clevo M660SE gépben teljesített szolgálatot, ott egy T2350-est váltott le ideiglenesen. Úgy számoltam, hogy teljesítménye bőven elegendő lesz az előző cikkben részletezett feladatkör végrehajtására és bár sejtettem, hogy a hőmérséklet erőteljes kihasználtság mellett 65 fok körüli értéket is elérhet, egyelőre nem szereztem be gyöngébbet.

Operációs rendszer tekintetében csak valamilyen Linux-disztribúció jöhetett szóba, ezért végül az eddig is jól bevált Xubuntu került rá, méghozzá annak a 64 bites 17.04-es verziója. Ez a rendkívül felhasználóbarát rendszer az XFCE ablakkezelőt használja, amely némileg a Mac OS-re hajazó letisztult felületet biztosít, erőforrásigénye pedig minimális. Windows rendszert semmiféleképpen sem akartam, mivel hasonló teljesítményű számítógépeken SSD nélkül lassúak, ráadásul a frissítésekkel is meggyűlt már a bajom, főleg a teljesen hülye Windows 10 esetén.

A telepítést követően felkerült az Opera böngésző, illetve a Psensor nevű hőmérsékletfigyelő program. Mivel meglehetősen kényes vagyok arra, hogy az ölben tartható munkaeszközeim ne főzzék túl a koronaékszereket, ezért egy hosszabb böngészéssel indítottam, amely során több 720p felbontású Youtube videót is megnéztem (összesen körülbelül harminc percnyit). A tesztek során a Psensorról szoktam részleges képernyőképeket készíteni a hőmérsékletek szemléltetéséhez. A Max értékeket kell figyelni a következő sorokban: processzormagok (Core 0 és 1), merevlemez (TOSHIBA MQ…), illetve chipset (temp5). Itt látható az első teszteredmény:

Sajnos a nyílás, amelyen keresztül befelé áramlik a levegő, rossz helyen van, ráadásul a Celeronokhoz tervezett hűtés sem tudott megboldogulni a korához képest nagy teljesítményű processzorral. Akkumulátor nélkül, kitámasztva hosszabb távon szerencsére nem melegedett ennél jobban, viszont hosszú távú használatot így nem bírt volna ki a gép.

Úgy döntöttem, hogy kisebb órajelű processzort fogok a gépbe szerelni, így a Hardverapróról gyorsan be is szereztem egy T5500-ast.

Úgy számoltam, hogy bár hasonló értékekkel bír, mint a T7200, az alacsonyabb órajel miatt biztosan alacsonyabb hőmérsékletet várhatok majd. Észrevehető teljesítménycsökkenésre nem számítottam. Miután megérkezett és beszereltem, káromkodtam. A sebesség tényleg rendben is volt, ez viszont már a legkevésbé sem:

Miután megmelegítettem a gépen a kávémat, szétszereltem és visszakapta a T7200-ast. Körülbelül két hétig használtam így, majd megérkezett Kínából az akkumulátor is. A 3200 mAh teljes fényerőn átlagos használat mellett körülbelül 2 órán keresztül tudja működtetni a laptopot, ami jobb, mint amire számítottam. Panaszom nincs rá, rendkívül gyorsan feltöltődik, talán csak az aggaszt, hogy melegedésért ennek se kell kimennie a szabadba reggel kilenc után nyári időszakban.

Az első szerelési és beszerzési fázist követően teljesértékű munkaeszközzé vált a számítógép. 5-6 lapon történő böngészés és szövegszerkesztők futtatása mellett abszolút panaszmentes volt, sebessége és megbízhatósága a gép kora, illetve a befektetett összeg mellett bőven kielégítő volt. A melegedés viszont továbbra is Damoklész kardjaként lógott felette (miközben alatta meg a hasznos részem haldoklott), ezért még nem ért véget a berhelés.

Újabb processzorcsere (2017. augusztus)

Mint említettem, annak idején a Clevo M660SE laptopomat 533-as FSB-t támogató T2350-es processzorral szerelték. Mivel az csak 32 bites volt, illetve teljesítmény terén is korlátozott volt, ezért lecseréltem a most is használt T7200-ra. Azonban az 533 MHz-ről 667 MHz-re történő FSB frekvencia-emelés miatt szintén hasonló melegedést produkált a gép, ami részben az eladásához is vezetett (a másik ok a maximum Windows 7-et támogató kisteljesítményű és Linux-támogatással alig bíró Via Chrome grafikus vezérlő volt). Nosza, Ebayre fel, T5200-as rendelés leadva.

A régi laptopprocesszorok előnye, hogy olcsók, így 1600 forintos áron sikerült beszerezni a CPU-t. Kínából jött, így megint várnom kellett rá pár hetet. Megérkezett, beszereltem. Továbbra is fűt, mint az a bizonyos vulkán abban a bizonyos regénysorozatban, illetve az azokból készült filmes adaptációkban, de már azért sokkal barátságosabb volt a helyzet az első teszt alkalmával. A processzormagok (Core 0 és 1), a merevlemez (TOSHIBA MQ…), illetve a chipset (temp5) sorainál kell figyelni a Max oszlopban lévő értékeket.

Naivan azt hittem, hogy itt nagyjából véget is ér a problémasorozat. Végülis a teljesítmény tök jó volt, nem fűtött vészesen a cucc, az akksi is teljesen jól bírta a strapát. A tesztet követő napon azonban kellemes (nem) nyári viszonyok között kellett használnom a gépet a szabadban, természetesen árnyékban. Kitámasztva, asztalon körülbelül egy óra után lehozta a következő értékeket:

Ezt nem értékeltem. Igaz, a chipset stabilan be szokott állni 65 fokra, de az a 75-ös érték továbbra is zavar. Valamit ki kell majd találnom, hogy javítsam a hűtés hatásfokát, valószínűleg valamilyen prémiumpaszta lesz majd bevonva a dologba. Nemrég egy vadonatúj négymagos Atommal szerelt laptopot kellett használatra felkészítenem és használat közben új állapotában az is 55 fokig tudott melegedni. 25W-tal kevesebb TDP mellett szerintem elég durva, hogy ilyet produkál. Úgyhogy marad a T5200.

Negyedévi tapasztalatok (2017. november)

Örömmel jelentem, él a gép. 65 foknál nem melegszik túl, ha észszerűen használom és az akksi is jó. Két gond van a géppel:

• A magyar közlekedés és útviszonyok kifinomultságának köszönhetően a laptop jobboldali zsanérja nemes egyszerűséggel kiszakadt az alsó műanyagból, ezt azonban egy csavarcserével és egy anyával, meg némi reszeléssel sikerült megoldani.

• Néha indokolatlanul lefagy. Pontosabban gyakran, ha nem szedem le a hátlapot és nem támasztom ki valamivel. Tuti, hogy a chipset az, de legalább mindent felhőben végzünk, meg végülis ésszel használva (tehát mondjuk kétóránként pihentetve egy kicsit kikapcsolt állapotban) nem vészes a helyzet. Valószínűleg kapni fog egy spéci hátlapot, ha találok megfelelő rézlemezt.

Processzorcsere N+1 (2018. február)

A Clevo M66SE laptop a T2350-es CoreDuoval szerelve jóval kevésbé melegedett, mint a Core2Duo procival. Kíváncsiságból rendeltem ehhez a géphez is egy hasonló processzort (csak most alacsonyabb órajelű T2250-et). Meg is érkezett gyönyörűen Kínából két hét alatt, a gépbe pattintva azonban még pocsékabb hőfokokat hozott, mint a jelenlegi T5200. Figyelmetlen is voltam, mivel időközben az összes mainstream böngésző dobta az x86 támogatást, pedig Operára mindenféleképpen szükségem van a munkához. Mivel rendszert kellett cserélnem a CoreDuo miatt (elvégre is az csak x86-os proci), nem tértem vissza a megszokott Xubuntuhoz, hanem kipróbáltam a Linux Mint Mate verzióját. Csodálatos, stabil, nagyon ajánlom.

És a búcsú… (2018. november)

Egy idő után bármit is csináltam, a laptop folyamatosan állóra fagyott a nagyobb teljesítményű CoreDuo és Core2Duo processzorokkal. Helyreállítottam eredeti állapotába és egy könnyűsúlyú Linux disztribúcióval használtam írogatós gépnek. Nem volt vele probléma.

Néhány héttel később kiderült, hogy egyik ismerősömnek kell egy régi laptop jó akksival, amin egy speciális szoftvert futtatna Windows XP alatt. Egyértelmű volt a dolog: keveset használtam, tönkrement volna az akksija, kár lett volna érte. Eladtam.

Az új tulaj pedig teljesen elégedett vele. Happy end.