Hogyan használj ma egy retro laptopot? Toshiba Satellite Pro 420CDS

Szóval az Instára felkerült ez a vicces kép, amin a már alapból koros alap munkagépem mellett még egy csodálatosan kilencvenes évekbeli Toshiba Satellite laptop is felbukkan. Ez a kép valójában teljesen hétköznapi dolog nálam, na nem a retró cuccok bökdösésével kapcsolatos hobbim, hanem a szövegírás miatt, ugyanis ez a testes gép az egyik teljes értékű munkaeszközöm.

Még mielőtt belevágnék a sztoriba, szerepeljen itt a gép specifikációja:

Már-már kötelező rituálé alakult ki arra a helyzetre, amikor valamelyik ismerősöm először lát ezzel a laptoppal. Megkérdezik, hogy megőrültem e, aztán jön, hogy ez a cucc mégis mire való, utána szóba kerül a kora, én pedig megemlítem, hogy ez egy munkaeszköz, jó az akksija, jó rajta gépelni, aztán az adott illető kezébe nyomom és ledöbben a súlyától.

Szóval… munkaeszköz. Nem erre a célra vettem, nyilvánvalóan vannak is vele kompromisszumok, de általában minden héten használom egy pár órát offline szövegírási feladatokra, általában olyan cikkeknél, amikor nem kell külön megnyitott forrást használnom. A korlátozott erőforrások és a net hiánya miatt nem terelődik el a figyelmem munka közben, hiszen ilyenkor csak én vagyok, a Word, illetve a háttérben futó médialejátszó. Ehhez a fajta feladatvégzéshez két dolog szükséges: egy normális billentyűzet és egy alapvető feladatokra alkalmas, akadásmentes rendszer, ami zavartalan írást és szövegszerkesztést, illetve gyors fájlműveleteket biztosít.

Bármennyire meglepő, de sebesség terén jól teljesít ez a gép, tulajdonképpen még fürgének is nevezném. Bekapcsolásnál a Windows 95 egész gyorsan betölt, utána pedig a kevés megnyitott programot problémamentesen kezeli és a fájlműveleteknél sem kell várakoznom. (Sajnos a gyakorlati tapasztalataim szerint ez mondjuk egy belépőkategóriás, olcsó merevlemezzel szerelt, Windows 10-zel és Office 2016-tal telepített új gépről már nem biztos, hogy minden esetben elmondható. Használjatok Linuxot!) Nyilván a gép korlátai nem adnak lehetőséget túlzottan széles körű használatra, viszont meghatározott feladatait tökéletesen tudja végrehajtani. Az adatokat általában floppyn vagy FTP-kapcsolaton kereszül szoktam mozgatni.

Ergonómia terén sincsenek bajok, de azért szokni kellett a gépet. Az egyetlen igazán zavaró dolog ezen a téren a pocsék minőségű, tervezett használati idejét jelentősen túlélő kijelző. A szélén már elég durván be van égve, a fényerőt nehéz eltalálni, ráadásul a passzív mátrix technológia rákfenéje, a magas válaszidő sem teszi könnyebbé a használatát. Azért lakásban használva nem vészes a helyzet, inkább csak hosszabb távon lenne kellemetlen (és egészségtelen). A kijelző miatt elő szokott jönni egy vicces helyzet: a Thinkpadek és HP gépek pointeréhez hasonló AccuPoint pöcök rendkívül kényelmes és pontos, viszont rettenetesen érzékeny, így gyorsabb mozgatás során könnyen el lehet veszíteni a kurzort szem elől.

Billentyűzet terén viszont idővel kiküzdötte a jószág az ötös osztályzatot. A szélessége és elrendezése pont olyan, amitől még nem tépem a hajam, viszont a hosszú úton járó, sajátos érzetet adó gomboknak köszönhetően gépelés közben fel tudok venni egy kellemes ritmust, ami miatt igazából öröm rajta írni. Rá kell állnia az ember kezének, főleg a kiosztás miatt, de megszokható és effektív a cucc. Amit még nagyon szeretek a gépben, az a hangszórója. A basszus ugyan itt sem mozgatja át a belső szerveimet, viszont korához képest meglehetősen szépen szól (hogy mono, ne zavarjon senkit), ráadásul a hangereje is elég durva. Az írás közben hallgatott kilencvenes évekbeli klasszikus trance zenéket/jazz számokat élvezhetően tudja átadni.

A laptop egyébként egy zárt tematikus csoportban került meghirdetésre még 2017. elején 1500 forint plusz posta áron. Mivel passzív mátrix kijelzője van, ami nem igazán alkalmas a klasszikus játékok megjelenítésére, nem volt rá különösebb érdeklődés. Lecsaptam rá, mert korához képest remek állapotban volt (van), ráadásul cserélhető CD-ROM / floppy meghajtó / külső ház kombóval árulta az eladó, ami ritka. Egyetlen hibájaként a letört baloldali takarófedelet említette a tulaj, de ez apróság volt. Nagyon korrekt a fickó, még egy bontatlan csomagolású IBM egeret is kaptam tőle ajándékba.

A kézbevételt követően picit ledöbbentem a gép vastagságán, mert a képen nem látszik, milyen is valójában az alsó része. Eredetileg egy német nyelvű Windows NT4 volt rajta, a dátumok alapján egészen 2005-ig használták folyamatosan. Nem igazán akartam kutakodni a merevlemezén, ezért a felületes, biztonsági célokat szolgáló áttekintés után gyorsan le is cseréltem a rendszert egy magyar nyelvű eredeti Windows 95-re. A kezdeti szórakozás közben három dolgot vettem észre:

• A hűtőventi nem megy. Az eladó azért nem vette észre, mert a gép nem melegszik, ráadásul a vinyója is irtó hangos. Egyszer lehet, hogy meg fogom javítani, viszont még sosem volt belőle probléma. Szerencsére a beépített tápegység eléggé kiegyensúlyozott darab, ráadásul a proci sem éppen egy forrófejű fajta.
• Akksiról indult, mint a kisangyal, aztán vagy másfél óráig húzta (előtte pár órán át hálózaton volt). A töltési idő amúgy nagyon hosszú, de ezt nem mondanám negatívumnak, hiszen az akku általában kihúzza két órán keresztül is. Bekapcsolt állapotban, töltés közben szokott csak melegedni a gép, de akkor sem vészesen.
• A BIOS-elem nem az a típus, amelyből a kiszivárgó sav rendszeresen kinyírja az alaplapokat, viszont még nem is a jó CR2032-es megoldás. A Toshiba saját cucca, ami –mint minden hasonló korabeli gép esetében – döglött. Szerencsére a BIOS-ban gyorsan be lehet állítani az elfelejtett dolgokat. A pontos idővel nem szoktam vacakolni, egy netTime nevű alkalmazással szoktam szinkronizálni hálózatról a gép óráját.

A vásárlás óta minden héten fut egy pár órát a gép. Megbízható és jól használható cucc, ha az ember elfogadja a korlátait. Egy komolyabb hiba bukkant fel 2-3 hónapja, amit viszont majd muszáj lesz javítani: néhány óra pihenő után a merevlemeze felpörög, de az olvasófej nem mozdul el a parkolóállásból. Ilyenkor egy adott ponton rá kell egy kicsit vágni a gépre, amitől elindul az olvasóás, viszont ezt a gyakorlatot eszem ágában sincs sokáig folytatni. Próbáltam egy CF-adapterrel és egy kétgigás kártyával is elindítani a rendszert nemrég, de nem jártam sikerrel (a BIOS be se töltött, csak fekete képernyő fogadott).

Életem egyik legjobb vételének tartom ezt a gépet. Szeretek olyan eszközzel dolgozni, ami kicsit a szívemhez tud nőni, és a célgépek használata sem áll tőlem távol, így tökéletesen megfelel, ráadásul megbízható és olcsó is. Apróbb hibái ellenére is tökéletesen használható, az akksija remekül kiszolgál, a használata során felbukkanó nosztalgikus hangulat pedig még segít is az írásban. Szóval imádom. Természetesen a cikk is ezen a laptopon készült.