A homok egy finomszemcsés talajanyag, amely kőzetdarabokból és ásványokból áll, amelyeket víz, jég vagy szél szállított el eredeti lerakódási helyükről, és új helyre raktak le. Szemcse szerint különböztethetők meg a homokok. A marosi homokot centrifugál szivattyúkkal ássák ki a darálóból. Ez a törmelékes üledékes kőzetanyag kiváló granulometrikus eloszlású és nagyon finom szemcsés. Van durva szemű és finomszemű homok.
Anyagjuk szerint így csoportosíthatjuk őket:
A homok összetétele igen változatos lehet, de mivel a kvarc az összetett kőzetelegyek legfontosabb ásványi komponense, ezért az időjárásnak leginkább ellenálló, ezért a legelterjedtebb is. A másik legelterjedtebb homok típusok a következők: kvarchomok (alkalmanként teljesen tiszta kvarcszemcsék, általában 2-20% egyéb ásványi anyagok, nevezetesen glaukonit és muszkovit), dolomit homok (glaukonit homok keverék kvarc szemcsékkel) vagy magnetit-homok (tiszta titán). magnetitek). Az arkóza-homok vagy magmás-kvarcit ásványi anyagokban gazdag, például földpátok, piroxének és csillámok gazdagságáról ismert.
Szerkezet szerint:
Leggyakoribb homokszemek kerekek vagy szögletesek; nagyon ritkán lehetnek kisebb kristályok formájában.
A vulkáni homok
A vulkanit (más néven lávakövek vagy vulkáni tufa) egy természetes kő, amely vulkáni hamuból áll, amelyet tömörítettek és kőzetté keményítettek. A gyártott lávakő ásványianyag-tartalma igen eltérő lehet, de jellemzően 65-100%-ban karbonátos ásványokból, 30-35%-ban kvarcból, 2-10%-ban földpátból és 1%-ig terjedő habkőből áll.
Eredete, földtörténeti előfordulása
A homok általában fiatal geológiai képződmények anyaga; esetenként azonban régebbi rétegekre is alkalmazzák. A kőzetek hordalék-, diluviális vagy akár középkori anyagaként található; azonban néha régebbi képződmények, például a crayonites és a sizzeria részét is képezi.
Különböző betongerendák azonban elérhető a Tüzép Szigetszentmiklós helyszínén, ahol különböző segítséget is nyújtanak kérdések esetén.